Nem írok blogot, 1 éve... megakadtunk a legtöbb dologban, kutyázás terén. De most új év, új célok... remélem jövő ilyenkor kipipálhatom az összeset.
Szóval a célok:
- kutyasuli (ez majd kiderül, a jövő zenéje, de már nagyon jó lenne)
- quad sorozatot végig csinálni open kategóriában kb 50m-s dobásokkal 
- UFO sorozatot intermediateben végigcsinálni értelmes eredményekkel, nem szétizgulva magam
- első canicross versenyre elmenni és teljesíteni
- Spint A1-re összerakni, ha lesz hol edzeni, akkor agility OB-re menni (amihez kell A2es szint)
- Maszat... A2 ha szeretné, ha nem akkor nem
- Spinnel terelésben fejlődni, 2017ben legkésőbb HWT-t csinálni, vagy legalábbis olyan szinten lenni

A célok adottak, a többi rajtam áll!!! 

Megint sikerült jócskán lemaradni a blogolással, hisz az utolsó bejegyzés augusztusban volt. Azt hiszem most is csak egy tömörebb összefoglalóra fogja futni, de hát talán ez is több a semminél. 

Mi történt velünk az elmúlt hónapokban? Elég sok minden ;)

Szeptember elején Spin sikeresen elkapta valahonnan a kennelköhögést, de szerencsére 1 szuri elég volt a gyógyuláshoz. A dokinál nagyon nyugodtan viselkedett, mindent hagyott, minden érdekelte. Persze puszit osztani is kötelező és ez alól a dokibácsi sem lehetett kivétel.

Sikerült teljesen ledobnia a szőrét, legnagyobb örömömre. Nagyon nagyon tetszett kopaszon, végre látszott, hogy a medve szőr alatt valójában egy atletikus testfelépítés lapul.

Szeptember végén részt vettünk az I. Orion kupán. Nagyon családias és kedves légkörben telt az egész nap. Spinnel egy kezdő jumping futamot futottam, sajnos lett egy megtagi az én hibámból. 
Fura volt neki a szőnyeg, csúszott is, én pedig szétizgultam a futamot. Ennek ellenére elégedett voltam a teljesítményével. Bemelegítés után, amikor a pálya szélén várakoztunk már nem kellett neki a labda csak nézni akarta a futamot, és várta, hogy mikor futhat dolgozhat ő is.

Maszattal open agilityt és jumpingot is futottam. Sajnos mind a két futamban hibázott a szlalomban, nem tudtuk megfelelően javítani így a végeredmény 2 DIS lett. De egész nap boldog volt, akart futni, akart dolgozni. A végén volt egy gambler futam is, ahol legnagyobb meglepésemre másodikak lettünk, csupán 1 ponttal lemaradva az első helyezett mögött. Nagyon büszke vagyok rá, és látva a teljesítményét eldöntöttem, hogy készen állunk újra az A1-re!

Soniccal is futottam. Csodák csodájára sikerült a jumpingot hibátlanul lefutnunk, ami az ő tempójával első helyet ért. Az agilityt is megpróbáltuk, de neki kb a 4. akadálynál más elképzelése támadt a pálya vonalvezetését illetően, így kizáródtunk. A jumping futamban éreztem hogy most érzem a kutyát, hogy most együtt vagyunk. Ilyenkor élvezem igazán az agilityt, amikor kikapcsol minden csak a pálya a kutya meg én vagyunk. Köszönöm Sonic (és Atti) hogy újra átélhettem ezt az érzést!

Döntésemhez híven október elején Maszattal indultunk a Tordasi Őszi kupán. Két agility futam volt, ami nekünk nagyon is jó, hisz zónázni imád, és a szintlépéshez is ezek számítanak. A pályák jól futhatóak voltak, Maszatnak is viszonylag jól feküdtek. Az elsőt sikerült hibátlanra futni, bár az egyik kúszónál majdnem összeszedtünk egy megtagit szaglászás miatt. Jó tempót futott, bőven szintidőn belül (ami az 1 évvel ezelőtti tordas télikupás időhiba miatt nem értékelhető futamaink után hatalmas fejlődés), és a dobogó 2. fokára állhattunk fel!

 A második futam előtt túl hamar vettem ki a boxból, el is fáradt mire mi következtünk és láttam rajta, hogy már nem sok kedve van az egészhez. A szlalomnál sikerült 2mp-re elszaglásznia így már csak visszatolva tudtam beküldeni, ezt pedig már beintette megtaginak a bírónő. Most is sikerült szintidőn belül maradnunk, és ezzel a 4. helyet szereztük meg. Nagyon büszke voltam rá, végre úgy érzem van értelme ennek az egésznek vele és az sem utolsó, hogy már csak egy hibátlan kell és irány az A2!

Spin sem maradt munka nélkül, sőt most indult be csak igazán az "élet" vele.
Az augusztusban elkezdett runningot folytattuk, szépen haladunk, de nem sietünk sehova. Úgy érzem, hogy érti, jó arányban sikerül belelépnie a zónába. 

A veszprémi csapat ajkára költözött és ide végre tudok mindkét kutyával rendszeresen  járni edzésre. 120km, másfélóra vonatozás, de végre fix edző, fix pálya. Maszat általában kéthetente jön csak, mert neki annyi elég, rendszeresebben úgy gondolom sok lenne neki. 
Spinnek rengeteget alakult az akadályfókusza, már nem függ annyira tőlem mint eleinte és emiatt az önállóság miatt már nekem is könnyebb vele futni. Muszáj lesz futóedzéseket bevezetnem mert pocsék a tempóm és a tüdőkapacitásom a pályán...
A szlalomot is elkezdtük 2x2-vel és nagyon szépen alakulunk. Ma volt az első nap hogy 12rúdon szlalomozott, és nagyon nagyon meg vagyok elégedve vele. Nagyon szép bemenetei vannak, teljesen önállóan, nehezebb szögekből is. A tempót és a mozgást még el kell találnia, de élvezi, szereti csinálni, szóval nagy gond már nem lehet. 
Nyártól lassan emeltük az ugrás magasságot is, múlt edzésen futott először 50 cm-n. Nagyon nagyon ritkán ver, amikor én valami nagy handlingelési hibát vétek, egyébként nem esnek le a lécek. 

Frisbeeben egyszerűen őstehetség. Imádom ahogy fut, gondolkodik, számít és 99%ban elkapja a korongokat. Idén még gyakorolunk(főleg én), de jövő tavasszal már tervezem, hogy debütálunk versenyen is. Elsősorban Toss&Catch van tervben illetve ha addigra növesztek karizmot akkor Quad.
Lassan nekiállunk a komolyabb engedelmes felkészülésnek is, hogy jövőre a BH és Obedience debütálás is sikerüljön. 
Birkákhoz sajnos nem jutottunk el, pedig már nagyon nagyon szeretnék menni. Remélem még az idén sikerül valahova valakihez ellátogatni barinézőbe.

Spinnel elkísértük Sonicot és Atit a Smaragd kupára. Hellának és Shelleynek szurkoltunk nagyon, akiknek ez volt az első A1-es versenyük. Spin élvezte az egészet, teljesen bepörgött a versenyhangulattól, szuperül dolgozott a pályától kirakott pár akadályon. Hasznos tanácsokat kaptunk újfent Petrától, ezúton is köszönet neki. A nap végén még bandázhatott és frizbik is előkerültek legnagyobb örömére.
Az utolsó jumping futamra megkaptam Sonicot, de sajnos az én lassúságom miatt sikerült hamar kizáródni, ettől függetlenül jól éreztem magam a pályán, újfent köszönöm a kölcsönkutyát aki lassan nem csak kölcsönkutya hanem már a negyedkutyám. 

Az országos bajnokságon is ott voltam, igaz nézőként és kutyák nélkül, de még így is szuper nap volt. Végre láthattam élőben sok kutyát, akikre kíváncsi voltam és a hangulat is nagyon jó volt. Remélem jövőre már nevezőként léphetek a csarnokba.

Végezetül pár kép róluk (a legtöbbért köszönet Németh Móninak!)

Szarvas után nem pihentünk túl sokat, 1 hét szusszanás után Halászi felé vettük az irányt. Késő délelőtt érkeztünk meg, vadásztunk sátorhelyet, berendezkedtünk majd elindultunk felderíteni a terepet. Illetve csak én, mert Atti sokszor volt már itt. Megnéztük a dunapartot, csobbantak egyet a kutyák, visszafelé pedig megismerkedtünk egy kiscsacsival. Maszat ugatta és kergette volna, ezért őt megfogtam. A kiscsacsi akárhányszor is elijesztette valamelyk kutya, mindig visszajött kíváncsiskodva. Végül Spinnel összeszagoltak, de nem lehetett eldönteni melyk tart jobban a másiktól. A focipályán még frizbiztem egy kicsit Spinnel aztán kezdődött is a megnyitó. Vegyes érzelmekkel és gondolatokkal néztem körül. Munkakutyás tábor, más szellemiség és gondolkodásmód mint az enyém, szögesek és fojtók majdnem minden kutyán. Ami nem zavart volna, de több gazdit is láttam aki értelmetlenül használta ezeket. 

Másnap reggel volt az első edzés. Összesen 6-an voltak, rajtam kívűl, szinte csak teljesen kezdők. Sokat fejlődtek a táborban, szerintem mindenki nagyon ügyes volt. Én Spinnel és Maszattal általában külön edzettem, mert hát más szinten vagyunk. Illetve mivel napi 24órában bármikor kimehettünk és rakhattunk bármilyen pályát így inkább azokat gyakoroltuk Attival amik kellenek. Tehát Spinnek sok sok akadályfókusz, rövidebb kombik. Maszattal is rövid pályák és sok sok szlalom, meg hinta. Illetve Spinnel elkezdtük az RC-t pallón és palánkon. Miért RC és miért nem 2o2o? Maszatnak 2o2o-ja van, szeretem is, jól is működik neki. Viszont ha Spin olyan mint az apja és eléggé úgy néz ki hogy van egy jó nagy adag benne Mavből, akkor arra jutottam, hogy az RC-vel lehet jobban járunk. Persze ha megérti. Az eddigiek alapján lehet hogy a 2o2o nagyon belassítani az akadályokon, többet kell gondolkozni. Persze ez csak az én meglátásom. Végig próbálom csinálni az RC-t aztán ha nem jön be, nem tudjuk úgy tanítani neki hogy jó legyen vagy bármi, akkor még mindig tudok váltani 2o2o-ra.

Maszat szlalomja ha figyel akkor szép, gyors. Csak rendszeresen kéne gyakorolni hogy rutinszerű legyen. Egyébként akart dolgozni végig, nem szaglászott a pályán és azért futott rendesen, melegben is. Vele sokkal kevesebbet edzettem mint Spinnel, volt hogy egy nap ki is maradt. Spinnel általában napi 2x is edzettem, mert bírta simán. Megismerekedett a fallal, a karikával és a zsákoskúszóval is, persze nagy gondot egyik sem okozott neki. Emellett sokat frizbiztem vele (meg Maszatnak is dobtam ha jött hogy ő is akar), sokat úsztak. A stég nem volt olyan magasan a víztől mint Szarvason így Maszatka is ugrott onnan. És élvezte. Spin persze mindenhonnan ugrik, csapódik a vízbe, neki mindegy. Egyszer nekem kellett beúsznom a kutyajátékért, mert Spin a kezemben lévő labdára figyelt és nem a sárga játékra, így nem látta hova dobtam és nem is ment be keresni. A víz pedig vitte egyre lejjebb. Nem volt mit tenni beugrottam érte. Elérni nem volt annyira nehéz, mert vitt a sodrás. Viszont amikor megfordultam, rájöttem hogy lehetetlen sodrással szemben úszni, így sodródtam tovább és egy alkalmas helyen kievickéltem, ami a sok hínártól nem volt túl egyszerű dolog.

Továbbá megtartottam életem első előadását is. Egyik nap csak handling elméletet tartott Atti, de az időben nem volt túl sok így megkérdezte nem tartanék-e a klikkerről egy rövid előadást. Volt kemény 10 percem ppt-t csinálni, átgondolni és már menni is kellett. Nem sikerült rosszul, Spinnel tartottunk egy kis bemutatót is a végén. Such Feri odajött és mondta, hogy neki nagyon tetszett, jó kis előadást csináltam és hogy ne hagyjam abba. Mondanom nem kell, hogy nagyon nagyon jól esett. Még utolsó nap búcsúzáskor is odajött és biztatott, hogy így tovább.
A 2 sátorral túléltünk 2 esőt is, bár elég viccesen, éjszaka kuporogva az egyik sátorban a kutyákkal, reménykedve hogy nem ázunk be.

A tombolán nyertem (vééégre én is nyertem) egy belcandós kutya itatót kulacsszerűséget, majd a háziverseny Spinnel egy 1 kilós tápot (persze én megint iszonyú béna voltam a pályán...).

Összeségében jó kis hét volt, végre tudtunk sokat edzeni. De mivel más program nem nagyon volt, így pihenni is. Maszattal megvagyok elégedve, mert szépen teljesített, Spinnel is mert ő pedig nagyon jól bírta végig a tábort, pedig sokat futott, edzett mind agilityben mind frizbiben. 

Szombat este értünk Veszprémbe, majd pár óra alvás után vasárnap 6kor már indultunk is az akadályokért és Herendre a CAC-on bemutatózni. Összefutottam Fannival, majd megkerestem Orsit és beszélgettünk végre egy kicsit élőben is. Ian már kész felnőtt az én szememben. Megnéztem még pár BC-t a ringben, begyűjtöttem a Joserásoktól a mintatápokat és a sípolós kutyát majd rohantam a kutyákért mert kezdődött a bemutató. 2x futott mindenki. Maszat második köre nagyon szép volt, hiába volt dél és tűző nap futott, csinálta, gyors szép szlalommal, nagyon büszke voltam rá. Spin is nagyon ügyi volt csak én voltam szokásosan béna hozzá.

Újra eljött a július, és immár számomra 4. éve a szarvasi agility tábor is. Dórival mentem le, a már megszokott felállásban: 8 kutya, 3 ember, sok-sok csomag, egy autó. Útközben elkezdett esni az eső, ami tábor végére "napi rutinná" vált. Este 10re meg is érkeztünk a táborban, ahol szintén sár és víz fogadott minket. A kutyákat labdázással lemozgattuk, azaz egy ember dobálta a labdát és a sok-sok BC meg elvolt egy kupacban. Spin is bandázott, egyáltalán nem érdekelte, hogy én is létezem, persze Maszatka 2 méternél távolabb nem ment tőlem. Beköltöztünk a faházba, majd hamarosan el is aludtunk.

Másnap érkezős nap volt, számunkra pihenéssel és lézengéssel telt. Illetve nekem abból, hogy Spint összeordibáljam a tábor különböző részeiről, de leginkább a stégről. Ugyanis ahogy kiléptünk a házból ő már rohant a többiekhez, meg a vízbe, mert az buliiiiiiiiiiii. Ha sétálni indultunk akkor gyors kocogással már a réten is volt, ami szintén nem tetszett, és elég nehezen értette meg, hogy lehet menni csak LASSAN!

Vasárnap voltak a beosztó futamok. Nem nagyon volt idén tétje számomra, tudtam hogy Maszattal Attihoz fogok kerülni. Nem görcsöltem rá, és nagyon szépen le is futottuk, bár a legvégén rosszul helyezkedtem, de javítva azt is sikerült kivitelezni. Spinnel (mivel nem ismeri még a zónás akadályokat illetve a szlalomot) csak az első 8 aksit futottuk le, de azt elég szépen, lendületesen. Úgy volt, Rióval is edzek (PS féltesóval), de megsérült a szeme és én is úgy láttam, hogy bőven elég lesz nekem a két sajáttal foglalkozni (na meg lusta lettem volna minden nap 6kor kelni). Estefelé még Attival edzettem Spinnel (ő meg Soniccal kicsit), hát mit mondjak, nincs normális mozgásom és helyezkedésem...

Hétfőn délután edzettünk viszonylag messze a tábortól egy réten. Húzós kocsival vittük ki az akadályok többségét, a maradékot kézben. Kb 1 óra telt el, amikor igencsak csúnya viharfelhők gyülekeztek felettünk. De hát mi agilitysek vagyunk nem ijedünk meg egy kis esőtől! Egyébként is akkor kell edzeni amikor jól esik!!! Edzettünk tovább, hamarosan már a szemerkélő esőben, ami egyre erősödött. Még Maszattal futottam egy fél pályát, de már nehezen lehetett nyitott szemmel futni meg látni egyszerre. Atti mondta hogy ő most hagyja abba az edzést. Gyorsan összepakoltunk, és visszaindultunk a táborba ekkora bőrig ázva, szakadó esőben. Spint beküldtem Tamival, aki visszament a táborba előbb, Maszatot meg szerencsére nem érdekli az eső vagy a vihar. Mindenhol állt a víz, a pályán, a járdán, sőt még egy faházban is. Gyorsan forró zuhany, de még így se úsztam meg egy jó kis megfázást torokfájással (ami még most is tart).

Az kutyások márpedig nem normálisak!!! Ezt bizonyították a kecskemétiek és a camelot-csapata akik a röpipályán kialakult "kismedencében" víziröplabda/sárlabda meccset tartottak. Az esti kutyás verseny elmaradt, így újfent viszonylag hamar aludni tértünk.

A kedd reggeli edzés a sok eső miatt negyed10re tolódott, aminek nagyon tudtam örülni, hogy nem kellett 5kor kelnem. Maszattal edzettem egy kört, majd a második körben csak a zónásakat néztük meg, mert az alu hinta furcsa volt neki elsőre. 4-5x-re már nyugodtan ment végig, nyugtázva hogy ez is csak egy hinta mint a többi. Spinnel is edzettem az edzés végén, illetve Atti megkérte Nagy Verát, hogy nézzen meg minket és mondja el mit gondol, adjon tanácsot. Nagyon sok és hasznos tanáccsal látott el minket, és szuper észrevételei voltak. Mindig is éreztem én Spinen, hogy agilityben nem robban, persze nem is lassú, de nincs az a kirobbanás ami nekem tetszik. A megoldás nagyon egyszerű: túlzottan rám figyel és nem az akadályokra fókuszál. Meg is mutatta, meg azt is hogyan változtatna ezen, és tényleg lehetett látni hogy ha azt mondom neki hogy kúszik, akkor nem vágódik bele a kúszóba, hanem vissza vissza sandít, hogy de biztos? A táborban nem is nagyon edzettem vele többet, inkább pár akadályon az önálló munkát gyakoroltuk. Este volt csapat-KO azaz körverseny, amin sajnos elvesztettük az első mérkőzést, így ez a játék számunkra hamar véget ért, de nem baj majd jövőre!

Maszattal se edzettem már nagyon többet, szerda délelőtt külön egy kis szlalomot és hintát gyakoroltunk és ennyi. Idén inkább segítettem, nem fektettem túl nagy hangsúlyt az edzésekre meg a versenyekre sem. Maszattal nem akartam komolyan edzeni (főleg nem sokat), Spint pedig a fent leírtak miatt szintén nem akartam nagyon nyúzni. Persze a kutyás versenyeken részt vettünk, mert buli és mert jó a hangulat. Szerda este Spinnek első hibáig verseny volt, Maszattal gamblerben indultunk. Túlteljesítettem az elvárásom Spinikével, 16 akadályt teljesítettünk (12re számítottam), és utána is csak én tévedtem el és hibáztam, ezért lett ennyivel vége. Még így is elég volt ez az eredmény egy 3. helyre. Maszattal a szlalomban meghasaltunk, és az se segített hogy egy kutya a pálya szélén üvöltött pont a szlalom közben, ami kizökkentette, amikor végre jó lett volna. Igazából számítottam erre, vele tényleg csak poénból indultam, és gyakorlás képpen.

Volt ebathlon is, amiben segítőként vettem részt elsősorban. Különféle feladatok voltak, Spinnel az egyik helyről a másikra apportozást választottam, illetve labdákat halásztunk egy vödörből. Mindkettőben meglepően ügyes volt, hamar eresztett és hagyta is ott a tárgyakat ha kértem, illetve a vödör alján lévő labdákért is búvárkodott, pedig azt hittem nem fog. Maszatkával palackot döntöttünk, ahol nagyon ügyes volt, illetve én célba dobtam ő meg helyben maradt, hát szerintem ő ügyesebb volt mint én.



A kúszóversenyen Spin nagyon nagyon szépen dolgozott, újfent 3. helyet szerezve ezzel. Nagyon elégedett voltam vele, hogy ilyen kevés rutinnal és edzéssel ilyen szép eredményeket szereztünk az elég erős mezőnyben. Maszatkának este volt, Atti bírált így kicsit bohókásra vette a dolgokat, de ha már ő így akkor én is, az első hiba után küldtem bele minden kúszóba ami csak szembe jött és közben naaaaagyon örültem neki. Ettől be is lelkesült rendesen és a futam után is csóvált még percekig. És persze naaagyon boldog volt ő is meg én is. 

Spin megtanult stégről ugrani. Persze a kezdő lökést nekem kellett megadnom (szegény el is süllyedt), de hamar rákapott az ízére. Pont a dock jumping előtti nap észrevette a stég alatt lakó méheket/darazsakat, azt nem tudom, hogy megszúrták-e, de aznap délután már nem akart a stégre menni, láthatóan félt. Ha elkísértem a stég széléig, onnan viszont magától beugrott a labdáért, szóval biztos a döngicsélők voltak a ludasok. Emiatt a dock jumpingon nem szerepeltünk túl fényesen (habár aznap már nem félt, elfelejtette a dolgot), a második dobásomat meg is zavarták, de ez nem szegte kedvünk. Tábor végére már igencsak szépeket és nagyokat ugrott, jövőre már esélyesként indulunk.
Maszatka stégről továbbra sem szeretne ugrani (vagyis hogy szeretne, csak nyusziiii hozzá). De a lépcsőről szívesen bemegy és hoz mostmár bármit, botocskát is.
Sokat úsztam én is, kutyával, mert itt végre lehet. Spin szerint hüjjjjeség az, hogy ő bejöjjön velem úszni, mert ha én bent vagyok akkor én kitudom hozni a tárgyat meg egyébként is... Maszat meg inkább szeret velem úszni mint apportozni, és idén cápázott is, azaz kapkodta a vizet maga körül és ha fröcsköltem felé arra is vadászott úszás közben. 

Maszatka hozta a szokásos formáját, kultúr kutya volt, ágyon aludt és boldogság volt. Idén is szerelmes volt első látásra minden border kanba. 

Spinnel tábor végére eljutottunk oda, hogy nem muszáj 50 méterre tőlem kószálnia, és LEHET lassan bandukolni mellettem, sőt az utolsó napokon már magától állt meg és várt meg, illetve ha kértem normálisan jött mellettem lábnál mindenféle hiszti nélkül. Illetve nem rombolt el ahogy nyílt a faház ajtaja, és képes volt meghallani, hogy hívom. Ugyanis első pár nap, ha elment bandázni komolyan NEM hallotta, hogy szóltam, csak ha 2 méterre tőle elordítottam magam (akkor meg persze sunyulva jött, hogy most fogom biztos megölni, de hát gyengébb hangra konkrétan nem reagált...). Kezd kamaszodni a drága, falkában nagyon is jól meglehetett figyelni, mire hogy reagál. Magabiztos, domináns jószág, tudja magáról hogy ő itt a lazacsávó. Továbbra is játszik bárkivel, aki erre hajlandó, de aki nem annak azért mutogatja ő is magát. Nem láttam senkivel bunkónak, nagyon jól kommunikál mindenkivel. Persze vannak dolgok, amik újak neki és meg kell tanulnia, hogy mit jelent, de amit láttam az nekem tetszett. Most kell résen lenni, most kell odafigyelni rá, hogy mi az amit engedek neki, ami nem zavar és mi az amit nem szeretném hogy később csináljon.
Dörgésre is sikerült semlegesíteni. Egyszer labdáztam vele és kerültetés csináltattam, amikor dörgött sokat, akkor néha néha lesunyta a fülét, de nem parázott be és dolgozott szépen, illetve ugyanolyan őrülten vettette magát a labda után. 2 nappal később pont elkezdett dörögni, amikor kint labdáztam vele, a réten, de erre szinte nem is reagált már, csak az elsőre figyelt fel.
A tűzijátékról már nem mondhatok hasonló jó dolgokat. Egyedül voltak a házban este, amikor nem messze tőlünk elkezdődött. Arra értem vissza, hogy Spin kaparja eszeveszetten az ajtót, Maszatka pedig ugat. Alig bírtam úgy bemenni, hogy Spin ne rohanjon ki, két kézzel vetődtem utána és rángattam vissza a házba. Mellettem hamar megnyugodott, de azért inkább bebújt az ágy alá. Próbáltam oldani, de láttam rajta, hogy se kép, se hang, totál kikapcsolt az agya. Amikor vége lett, visszamentem a pályára (épp kúszóverseny volt). Kb 1 óra múlva amikor már mindenki lefutotta elővettem Spint, aki ahogy kiengedtem óvatosan körülnézett, majd amikor látta, hogy nem durrog semmi el is felejtett mindent és maxon dolgozott, le is futottam vele hibátlanra a haladó kúszóverseny pályát is edzés képpen. 

Az alkata pedig főleg vizesen, nekem nagyon tetszetős.

Idén páros ping-pongban voltam eredményesebb, Pelle Balázzsal a második helyet szereztük meg. Ultimate is volt, ahol idén egy jó kis csapattal megnyertük! Vicces volt, de legfőképpen nagyon meleg és az se sokat segített hogy 2 meccset játszottam végig egymás után, úgy hogy nem sikerült előtte reggelizni. Kész csoda hogy nem estem össze a pályán és még csak rosszul se lettem. Humán agilityben idén csak segítőként vettem részt.

Elérkezett a tábor csúcspontja, a nap amire pihentettem igazán Maszatot. TÁBORKUPA! A kezdő futamok voltak előbb, én pedig úgy izgultam mint a csuda. Beragadtam, nem futottam, rosszul helyezkedtem és tádám meg is volt a 3. aksinál a kizárást, csakis az én hibámból. Rejtélyes oknál fogva elmúlt az izgalom, az A1-es pályát már teljesen nyugodtan jártam be. Maszattal már összeszoktunk, ismerem, tudom mit tud, mennyire fut, hova kell helyezkednem (általában) és úgy amblokk vele azért megvan az összhang (jó esetben). Soha életemben nem futottam még ennyire lazán egy pályán sem. Igaz majdnem kizárás lett mert cukin ment és az utolsó pillanatban hívtam le egy akadályról, de végül hibátlanul teljesítettük a jumping pályát. Nagyon boldog voltam, főleg amiatt, hogy sikerült lazának lenni és nem görcsölni.
Délután Maszatkával szerettem volna hibátlanra az agility futamot is. Nem görcsöltem túl szerencsére ezt sem, és számomra hiba nélkül teljesítettük ezt is. Szép zónákkal, gyors szlalommal. Papírforma szerint van egy megtagink, mert az egyik kúszó mögött voltak kutyák meg emberek és oda kinézett, párat lépett és beintették. De hát ez legyen a legkevesebb, számomra hibátlan futamnak számít ez is. Nagyon nagyon nagyon boldog voltam, össze-visszapusziltam a fejét, Maszatka értetlenül tűrte, jobban érdekelte a jutalom pizza meg a virsli.

A második kezdő pályán egy fokkal nyugodtabb voltam, de továbbra se tudom szépen irányítani Spint, ha picit is izgulok. Túl nagy ívre tettem így amikor a 2. akadályt is megkerülte, úgy döntöttem, megéri beáldozni a futamot és javítani szépen. Sikerült is, úgy ahogy elsőre kellett volna, szépen szűken irányítva, de ez kizárást ért újfent (miattam). 

Eredményhirdetéskor Spin eredményeit tudtam, de Maszatka táborfutamát nem. Jumping 1. hely!!! Agility még ezzel a beintett megtagival is 2. hely!!! ÉS összetett 1. hely!!! Medium A1. kategória nyertese Maszat!!! Ez is álmaim közé tartozott és idén nem görcsöltem rá, nem akartam helyezést, nem akartam minden áron hibátlant, ugyanakkor éreztem, hogy mostmár felkészültünk, meg tudjuk csinálni és sikerült!!! 

Szerencsére nem állt meg az élet agility terén, a Veszprémvölgyi Agility Kupa helyszínén tud edzeni csapatunk. Úgy volt, hogy nem megyek hétvégén, végül mégis úgy döntöttem, Spin miatt muszáj, hogy legalább 2-3x lásson akadályokat tábor előtt. Itthon elkezdtem 1 akadályon 10cm-en edzeni vele, ezt a magasságot szinte észre sem vette, de azért a lábaira minimálisan figyelnie kellett. Edzés előtt 15cm-ig emeltem neki (ekkor volt 11hónapos). Pénteken bemutatóval kezdtünk, ahol minire voltak rakva az akadályok, gondoltam próbáljuk meg, ha ver akkor letesszük neki. Nem nagyon érezte a plusz 10 centit és nem vert, ügyesen figyel. Egyszerű körpályát mentünk (a hely adottságai miatt nem volt többre lehetőségünk), de pont emiatt én is megszenvedtem vele (ahogy a többi gyorskutyás), hogy utolérjem mindenhol. Kis frizbi bemutatót is tartottunk, de inkább gurításokból és trükkökből állt, mert nagyon fújt a szél. Zoyával, Szabina kis bcjével nagyon egymásra találtak és hatalmasat játszottak.  Szokásához híven minden gyereket, kutyát szeretett, cukult és élvezte ha vele foglalkoztak.

Másnap végre rendesen edzhettünk. Régebben is voltunk párszor agility pályán, de csak akadály ismertetés céljával, és az utolsó alkalom is több mint 2 hónapja volt. Kombinációkat nem edzettem vele soha, ez mondható az első EDZÉSNEK. Továbbra is nagyon szépen figyelt a lábaira és a mini nem okozott gondot neki. Nagyon, nagyon más mint Maszat. Nála az is számít, ha 2cm-rel arrébb van a vállam, ha fél lépéssel odébb állok. Na meg íveket fut, ha nem figyelek, ez is újdonság. Maszat inkább hozzám közel szeret dolgozni, meg a tempó is teljesen más. Azért sikerült ráérezni a végére, bár nem elsőre, nem is másodikra sikerült a legtöbb dolog, de hát ezért van az edzés. A munkastílusa olyan, hogy inkább figyel és aztán fut. Tehát ha én lassú vagyok és bizonytalan, akkor ő is belassul és figyel, meg hát mivel nincs rutinja inkább figyel, hogy mit mutatok és kérek tőle, mint eszetlenül fut. Én így se nagyon értem oda sehova, de majd kis handling és futás javulással részemről és az ő tempója is javulni fog.

Másnap egy picit nehezebb pályával próbálkoztunk, sokat is szenvedtem vele, mert nem nagyon éreztem rá hova is kéne, mikor helyezkednem. Spin újfent teljes odaadással dolgozott, egy picit fáradtabb volt, bár szinte alig észrevehetően (kezd felnőni lassan ő is), és egy kis vízben pancsolástól hamar felélénkült. Egy 2. hetében lévő tüzelő szuka is jelen volt az edzésen, de Spinen egyáltalán nem látszott. Cukult és érdekelte a szuka, de nem sokkal jobban, mint bármelyk másik. Megadta magát neki, nyalta a fülét, majd amikor csak bunkózást kapott vissza, nyugodtan feküdt 1 méterrel a szuka mellett.

Edzés után Regi hullára labdázta Spint, aki egy újabb úszás után további labdadobálásra jelentkezett. Miután megszáradt neki álltam a kölcsön kapott Coat Kinggel kicsit lekopaszítani. Sajnos a combját és a farkát sikerült is csúnyán megszedni. Nem olyan mint a furminátor, ez azért nekem vágta a szőrt egy kicsit. Egy kis labdázás, úszás, pihi, labdázás után igencsak fáradtan tértünk haza.

A következő hétvégén immár mindkét kutyával újra Veszprémbe utaztunk. Illetve utaztunk volna, ha nem pont az én vonatom megy később, és nem késem le a csatlakozást. Gyors menetrend nézés és logikázás után úticélt változtatva Balatonalmádiba vonatozunk. 5kor kezdődött volna ott a bemutató, de én már 3 előtt odaértem. Na nem kell minket félteni, a patak melletti árnyékben lecuccoltam és pihiztünk a kutyikkal. Vagyis Spinnél ez a szó nem ismereted, ő szorgalmas hozta a botokat és invitált játékra. Nemsokára két kislány a tacsijukkal csatlakozott hozzánk és elszórakoztatták Spint. Még 2 kutyás sétált felénk, Spin mindenkivel nagyot hancúrozott szokásához híven.
A bemutató viccesre sikeredett, nem volt időm bejárni a pályát így mindkét kutyánál a felénél megálltam és kerestem a következő számot. Mindketten szuperek voltak, Maszatka is nagyon kis lelkes volt és pörgött. A hintája pedig szép biztos mostmár bárhol. 

Másnap korán ki a garázshoz, akadály pakolás, majd ki a helyszínre, kordon, pálya építés stb. Háziverseny. Jöttek Győrből és Siófokról is, így tényleg verseny hangulat alakult ki. Először Spinnel futottam kezdőben, S-magasságon. Nagyon, nagyon izgultam ami meglátszott a felvezetésemen, tempómon (mindenhova beragadtam) és 2x is rontottam, aminek eredményeképp Spin elfutott az akadály mellett. Az izgulásra rájött az is, hogy 2x edzettünk normálisan eddig, egyáltalán nem ismerem még a kutyát, illetve azt se, hogy nekem mikor, hova kell helyezkednem. Azért egy 4. helyet szereztünk (a 6ból, tehát nem olyan nagy szám). 

Maszattal haladó midibe indultam, ahol egy izgulós, én néha beragadós, de Maszatka jól futós hibátlant sikerült futnunk. Nagy meglepetésemre megnyertük ezt jumping futamot. Bruni és Demo állhatott fel a dobogó másik 2 fokára (egy-egy verővel), és számomra hatalmas élmény volt közöttük az első helyen állni (mondhatni egy álmom vált valóra), tudom, tudom hogy csak egy kis háziverseny, de akkor is sikerült!!!!!! 

Utána jöttek a gambler futamok. Egy felfestett vonalhoz kellett a kutyát fektetni, és a gazdának a pálya közepén lévő szintén felfestett négyzetből kellett irányítani. Akkor volt vége a játéknak ha a kutya belépett a négyzetbe, vagy a gazda kilépett a négyzetből. Az akadályok ekörül a négyzet körül voltak felrakva, és minden akadály pontot ért (ugró 1, kúszó 2, palánk 3). A párosoknak 2 percük volt, hogy a lehető legtöbb pontot gyűjtsék. Szintén Spinnel kezdtem, akivel rengeteg pontot gyűjtöttünk, ezzel megnyerve a kategóriánkat (és egyébként mindent összevetve 3. lett, csak Bruni és Demo a két önnálóan is szépen zónázó ezért palánkon sok pontot szerző kutyák előztek meg minket). Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog menni és nagyon elégedett voltam vele. Maszattal se maradtunk szégyenben, de azért neki nem volt olyan lendülete, nem értette, miért állok statikusan egy helyben, meg őt alapból jobban kell kísérgetni (4. hely)

Utolsó versenyszám a kúszóverseny volt. Maszat Soniccal volt párban, de megzavarta a pályáról kirohanó Atti így amikor arra felé vitt utunk kiszaladt megkeresni őt. Sikerült visszakiabálni a pályára, de így nem futottunk túl jó időt. (egy 3. helyre volt elég a 4ből). Spin Jovival Csilla bc-jével volt párban és nagyon szépen dolgozott, nem zavarta meg a váltás, meg is nyertük ezt a versenyszámot is! 
Összetettben a jumping miatt 4-ek lettünk, de így is elhozhattunk egy nagyon szép gyertyatartót! (na meg sok csokit)
Azt hiszem nem is kívánhattam volna többet aznapra. Spin hozta önmagát, két 1. és két 4. hely, Maszat egy 1. egy 3. és egy 4. hely.

Délután Spin pancsolt, Maszatka köszönte neki elég volt a napból és elvonult a ketrecbe aludni. Spinike játszott minden kutyával aki csak ott volt, ugrált a vízbe, apportírozta a flakont a gyerekeknek egyik partról a másikra, és bandázott és bandázott. Szárítás képp Regi dobált neki labdát én pedig újra kiélhettem fotózási vágyaimat. Nagyon családias, jó hangulatú volt az egész verseny, köszönjük a Győrieknek hogy eljöttek! Remélem lesz ismétlés!

Kicsit megkésve, de megírom ezt a bejegyzést is. Június elején felkerekedtem a két kutyával és lementünk Veszprémbe, majd onnan másnap Alsóörsre. Végre nyár, vizsgák pipa, szúúúszááá. De az élet nem olyan kegyes, hogy hagyná élvezni egy kicsit is a dolgokat. Jött a telefon, hogy az agilitys területen álló tárolót lefogják dózerolni, és költözni kell, ergó megint nem lesz edzés hetekig vagy hónapokig, amíg a csapat új területet nem talál. Spinnel szerettem volna elkezdeni a rendes edzéseket, nemsokára Szarvas, meg hát amúgy is már 10 hónapos volt akkor, bele kellett volna csapni a lecsóba.

Edzés helyett sokat úsztak a kutyik, na nem a Balatonban (nem is bánom), hanem a pár percre lévő tóban. Spint csak elsőre kellett biztatni, utána már örömmel vetődött a bedobott labda után messzire is. Amikor először kijött a vízből, letapadt szőrrel, hát nagyon rácsodálkoztam. Úgy nézett ki mint egy anorexiás agár, de mindenképpen 2-Ds szőr nélkül. Maszatka is vigyorogva úszott, ha Spin nem halászta el előle, és utána őrült fejjel rohangált és hempergett a fűben percekig.

A nyaralónál volt sok toboz, Spin legnagyobb örömére (és a mi bánatunkra), hogy egész álló nap, 24 órában hozhatta és dobálhatta az ölünkbe a félig rágott, nyálas "apporttárgyakat". Maszatkát  megkopasztottuk, hála a furminátornak most újra nyári bundában tündökölhet.

Spint kiúsztattam, kifésültem és megkértem Attit, hogy állítsa be nekem. Az eredmény egy plüssmackó. 

Majd ugyanezt vizesen is, avagy mi lapul a szőr alatt, az eredmény: számomra szép, korrekt alkat.

Alsóörsről visszatérve még pár napot Veszprémben maradtunk. Sikerült elkapni Maszat és Spin játékát (ami nagyrészt arról szól, hogy Maszat harapja Spint és ugrál rajta).

Illetve egy frisbees videónk is született (ha jól számolom akkor ez volt a 4. frizbizős alkalmunk akkor). Szerintem nagyon tehetséges e téren is :) (no azért Maszatka is tud durva dolgokat a kis rugólábaival)

Spinnek begyulladt a szeme, Maszatot meg egyébként is oltásra kellett vinni, így meglátogattuk a dokibácsit. 
Maszat amióta ivartalanították utálja a dokit, meg az egész helyet és végig szokta hisztizni az ott létet, főleg a várakozást. Bent pedig az ajtóban ácsorog menjünk már, menjünk már fejjel. 

A rendelés végére értünk oda, így azonnal bejutottunk. Maszatot raktam először az asztalra, vele gyorsan kész voltunk. Ahogy leraktam ment is az ajtóhoz rögtön.
Spint is felraktam az asztalra, kicsit se illetődött meg. Dokibácsi belevilágított a szemébe, ezt fejrángatás, ellenkezés nélkül tűrte. Diagnózis: kötőhártya-gyulladás. Kaptunk rá szemkenőcsöt, amit nem tudtam, hogyan kell alkalmazni, megkértem a dokit, mutassa meg. Megfogtam Spin fejét, határozottan (számítva arra, hogy rángatni fogja, vagy elhúzni). Rezzenéstelenül, nyugodtan hagyta, hogy a tubussal a szeméhez közelítsenek, majd a szemhéját lehúzva kenőcsöt kenjenek rá. 
Volt pár kérdésem, beszélgettünk pár percet még. Ezalatt Spin felváltva aludt, ment Dokibácsihoz bújni, invitált játékra a pórázzal. A belőle áradó lazaság, nyugalom Maszatot is feloldotta. Körbeszaglászott, nézelődött, végül a vizsgálóasztal mellett megállt, közel hozzám. Spinnek újabb csillagos ötös!

Az utána lévő hétvégén Sopronba utaztam Spinnel egy kis frizbizős-birkászós-kutyázós-tesótalis alkalomra. Ezúton is köszönet Dórinak és Balázsnak, hogy hívtak és lehetővé tették a lejutásom. A kocsiban hátra raktam a többiek mellé (Yes, Maverick, Arwen, Bran, Joker), nem nagyon zavarta a helyzet. 

Nagyon sokat tanultam újfent Balázstól. Trükköket, dobásokat. Főleg humán frizbi volt, a szél miatt nem is volt ajánlatos kutyának dobálni. Ott volt Digit és Arwen is, főleg Digittel ment a játék amikor lehetett.

Egy kan ridgebacckal sétáltak felénk, és meglepő módon Spinnel nagyot játszottak. Nem volt túl szolid kutya, de Spint nem nagyon zavarta, ha nagyon beledöngölte a földbe, akkor szólt (meg a gazdája is a saját kutyájának), majd játszott tovább. Délután egy tacsi is csatlakozott hozzánk, vele is szívesen játszott, lefeküdt neki és úgy mancsolta. Volt még boxer pajtása is, igazából bárkivel haverkodik, és valahogy jól eltaláltja kihez hogy kell közeledni, mert a kicsit félősebbtől a nagyon tankig mindenkivel tud játszani. Egy kicsit domináns, szívesen verekedős kan border is volt ott. A gazdája kérte, hogy ha lehet ne engedjük oda a kan kutyákat hozzá. Párszor rászóltam Spinre, hogy hagyja békén, ne menjen ismerkedni vele, pár perccel később, amikor arra volt dolga, több méteres ívben kikerülte. 

Sajnos időhiány miatt birkászni mégse jutottunk el, de nem is bántam, hogy érhet még az agya , meg hát második napra kicsit hulla volt ő is. Igazából kiterülve aludt a kocsi hátsó ülésén amíg mi frizbitünk. Hamarosan remélem ismétlünk, ezúttal birkákkal együtt!

Reggel fél7kor már az akadályokat pakoltuk a kutyasulin, egyre csúnyább felhők gyülekezete alatt. Hamarosan el is kezdett esni, de még mindenki reménykedett, hogy rövidesen eláll. Kivittük az akadályokat a Kolostorok és Kertekhez, majd a kocsiban ülve várakoztunk, mert addigra már rendesen leszakadt az ég és nem is akarta abbahagyni. Telefonálás a meteorológiai szolgálatnak, időkép nézés stb, majd dacolva az időjárással 8körül elkezdtük felállítani a kordonokat és a sátrakat. Nem ijedünk meg egy kis esőtől! A versenyzők is csordogáltak lassan, én a regisztrációnál segédkeztem. 10körül mire a pályaépítés befejeződött elállt az eső is, és a reggeli kilátások javulni kezdtek.

Az első open pályát Herendy Veronika rakta. Soniccal és Maszattal futottam le, bár eléggé kaotikusan. Sonic "szerint" jártam be a pályát, majd kivettem, kicsit koncentráltattam, ami már a pálya szélén sem ment jól, látszott hogy keresi Attiékat. Atti anyukája a másik pályánál volt bemondó, én meg nem vittem oda hozzá, és Attihoz sem futam előtt. Ebből az lett, hogy 2-3 akadályonként megállt és kifelé nézegetett. Az utolsó 5-6 akadályra belejöttünk, de összességében se én se Sonic nem voltunk ott a pályán. 

Futam után bemondóként segédkeztem, és kicsit vicces volt, amikor magamat mondtam be Maszattal. Gyorsan elfutottam érte, elvittem pancsolni, pisilni, majd vissza a pályához. Kicsi kutyám teljes happységgel kilőtt és bizony a 6. akadálynál lemaradtam így lett egy megtagink, majd a szlalomban nem tudtam ott hagyni, a következő kúszó pedig beszippantotta (ahogy sok kutyát), kizáródtunk. De ez sem engem sem Maszatot nem érdekelte, a pályát megduplázott boldogsággal és sebességgel futotta le. Ez volt a célom, ezért neveztem őt csak. Tudtam, hogy szervezés, rohangálás mellett nem sok agyam lesz futni, csak poénból, happységből, mert miért ne?-ből versenyeztünk.

A második open pályáig még sok volt hátra,így Spinre is jutott egy kis időm. Először Kriszti lopta el az engedélyemmel, amíg bemondtam a maxikat, majd a felénél felváltottak és megkerestem a kis gazfickót. Lizával a németjuhásszal játszott, akinek a gazdája teljesen odavolt tőle, mert hogy az ő kutyája nem szokott játszani senkivel, sőt! (Az iszap áldozata lett Liza is, ami mély nyomott hagyott benne, Spinnel viszont úgy viselkedett mint az iszap előtt) Visszavettem a kutyám és elvittem pancsolni. Az esőtől magasabban állt a víz a patakban, és Spin csak addig sétált benne ameddig leért a lába. Gondoltam egyet és átdobtam a túlpartra a pórázunkat. Spin ment volna utána, de sehol se talált jó átkelőhelyet, majd 5perc szenvedés után feláldozta magát és átugrált/úszott a pórázért, megkereste, megfogta és visszahozta. Ezt játszottuk még 3x-4x, rettentő cuki volt ahogy szószerint feláldozva magát átment a túlpartra, megfogta a pórázt, (szenvedő fej, két oldalt lóg ki a pofájából a póráz) és hozta és hozta. Meg is mosolyogtak minket az arra járók, hogy egy vacak pórázért képest ezt csinálni. Spinnek nem sok különbség van egy überszuper labda, tépős játék meg póráz között. Neki minden apport, és az apportot nem lehet ott hagyni, valahogy meg kell menteni és vissza kell hozni mindenáron!

A második open pályát Tráj Tomi rakta, nagyon tetszett, élvezet volt bejárni. Lefutni már nem annyira, habár Sonicot Atti hozta a pályához, így a rám figyeléssel nem volt baj, mint utólag kiderült a folyamatos üvöltésétől nem hallotta amit mondtam neki a pályán (erre csak futam után jöttünk rá), így ez is egy eléggé szenvedős futam lett. Maszattal pedig beestünk a pályára, nem tudtam összeszedni, fáradt is voltam már, agyam nulla volt így kizárás lett és nem is volt hűdejó. 

Szerencsére 10órától kitartott a jó idő, ezért a kúszóverseny is meg lett tartva. Diával jót beszélgettünk, örülök, hogy őt is megismertem személyesen is. Hogy fokozzam a teljesítményem, 4 kutyával futottam. Először Bonival Atti 9 éves snacijával álltam starthoz. Ő a kavicsokra pörög be, megráztam a markom és el se hittem amikor elkezdett pörögni, ugatni.  Azt mondták, hogy nagyon hívjam, biztassam, hát nem kellett. Úgy suhant, mint a szélvész. Hibátlanul, jó idővel teljesítettük a pályát. Atti azt mondta talán még nem is látta ennyire futni. 
Soniccal már rutinosan álltunk rajthoz, először odaküldtem Attihoz. Tanulva az előző futamokból, nem kíméltem a hangszálaim és teli tüdőből ordítottam neki. A videóból visszanézve sok helyen nem futottam, de így is sikerült egy 32mp-es hibátlant futni. Ennél jobbat csak 2 border és egy mali futott (ha jól emlékszem). 

Maszatkát sajnos nem küldtem oda Attihoz (ő bírált), így a pálya közepén boldogan odarohant, hogy jééé szia te is itt vagy? Egyébként boldog volt csak kicsit szétszórt. 

Verseny legvégén Spinnel is kipróbáltam magunkat, versenyen kívűl. Nem edzettünk másfél hónapja (és úgy alapból kevesebb mint 10x eddig), sose látott 5 akadálynál többet egyben, és max 2 kúszót egyszerre. Sose kértem még tőle ilyen megoldásokat, teljesen nyers, rutintalan kutya. Ezért az első próbálkozásnál nagyon figyeltem rá, és emiatt lemaradtam több helyen is (a másik meg az, hogy én is rutintalan vagyok, főleg vele). Szerintem fantasztikusan oldotta meg teljesen zsigerből a dolgokat. A második videóban látszik, hogy aznap 2 kutyával futottam 2-2 open pályát, és 3 kutyával kúszót. Erőm nem volt futni, agyban se tudtam ott lenni, így jelentősen lehúztam Spin teljesítményét is. Továbbra is imádom. Annyira figyel, koncentrál, azt csinálja amit mondok neki. Gyorsulni pedig még sokat fog, ahogy magabiztosabb lesz a pályán. Nagyon kevés edzésen volt eddig, még inkább koncentrál mint száguld, ami nekem tökéletes meg is felel. Illetve én is nagyon bizonytalan vagyok vele a pályán és emiatt is lassul, de hát erre vannak az edzések ;)

Nap végén, pakolás után még picit frizbiztem vele. Magától futott a patakba pancsolni, és Lizával a vizslával is legalább fél órán keresztül kergetőztek és nyúzták egymást. A kutyasulin még lepakoltunk pár dolgot Liza és Spin pedig folytathatták egymás gyilkolását. A hullára fáradt kutyákkal kocsiba ültünk és hazamentünk. Nem volt gond az alvással. 

Több mint 10 óra utazás, 4 nap, 2 futam, sok kutyázás. Erről szólt az idei Medivid. Maszattal a A1-es eddigi sétálós szerepléseink miatt úgy döntöttem, hogy a versenyzést felfüggesztjük és csak happy, rövid pályákat futunk edzéseken. Idén januártól minden edzésen nagy lelkesedéssel futott, beválni látszott a nagyon keveset és nagyon happyn futás. Nem akartam még versenyre vinni, de a Medividre még ősszel neveztem és az apartman is le volt foglalva, nem lehetett lemondani. 

Pénteken indultunk, és már a vonatút is vicces volt. (Spin búcsúajándéknak szétrágta a kerti locsolótömlőt) Székesfehérvárra kellett lejutnom, 1 átszállással, két kutyával, sok csomaggal. Jött a kalauz, nézi a kutyát, csomagokat, én meg kértem tőle jegyet Székesfehérvárig. Kis idő után megkérdezte, hogy költözök-e oda vagy suliba megyek. Mondtam, hogy még onnan tovább kocsival.

Kelenföldön leszálltunk, volt még 10 perc a másik vonat indulásáig. Álldogáltam ott, teljesen nyugodtan, hisz úgyis bemondják majd honnan indul, feleslegesen nem mászok le mindenestül az aluljáróba meg vissza. Indulás előtt 2 perccel sikerült bemondaniuk, félig, a közepénél elhallgatott a bemondó, így csak sejtésem volt hogy a 15. vágányról indul, ami az állomás másik végében van. Kutyák, csomagok felkap és loholás át. Éppen elértem, felszálltam és elindultunk. 

Az utazás többi része már nyugis volt és hosszú. Spin pedig gondoskodott a szórakoztatásunkról is. Elöl utazott velem Maszat lábnál, Krisztivel a két bigli, Sonic és Spin pedig hátul, ki hol fért el. Spin nem igazán fért el, és nem is próbált nagyon helyezkedni aminek az eredménye az lett, hogy ülve aludt és folyamatosan esett le a feje és csúszott szét a lába. Nagyon nagyon szerencsétlen volt.

Fáradtan érkeztünk meg Gyulára, elmentünk egyet sétálni a töltésre, Spinnel megértettem, hogy nagyon nem tetszik ha húz mint az őrült. El akartunk menni a városba szétnézni, de végül beestünk az ágyba és aludtunk.

Másnap reggel érkeztünk a csarnokba, regisztrálás, helykeresés. Dél körül voltak az A1-es jumping futamok, amiket Herendy Vera rakott. Nagyon izgultam, mit fog Maszat csinálni, de pályabejáráskor lenyugodtam. Jól behergeltem futam előtt a gyulai kolbászra, majd uccu neki. Sajnos nem raktam ki a kezem (és nagyon nagyon hülyén futottam) így a 3. akadálynál bejött mellém 1 megtagi. A pálya többi részén viszont repültünk, én felszabadulva, mert már nem lehet hibátlan ő meg csak úgy! A szlalom nagyon szép volt, pontos és gyors. A szőnyegen egyszer megcsúszott, de nem zavarta különösebben. Teljesen elégedetten jöttem le, amiért jöttünk az már megvan, élvezte, a többi nem számít. (6-ak lettünk)

Délután már Spinre is jutott idő (aki egyébként egész nap csendben elvolt a boxában, nem hisztizett). Kerültettem vele fákat, labdáztunk. A legnagyobb kihívás az volt, hogy lebeszéljem arról, hogy elfusson minden eldobott labdáért, és minden futó kutya után. Nem vette el a játékot mástól, csak beállt terelni. Eddig nem volt alkalmunk közömbösíteni ilyenre, így eleinte nehézkesen ment. Ha átkapcsol akkor süket, illetve csak félig, mert elhívni eltudtam. 2. nap végére már sokkal jobban ment, és arra is rájöttem, hogy a fekszik mindenhol működik és ott levágja magát a földre ahol van, onnan pedig már könnyű visszahívni.
Este megint bulizni akartunk, kicsit kikapcsolódni, de a 12 óra csarnokban üldögélés, futamok stb kiszívta az összes energiánk így újfent csak az ágyba beesésre maradt energiánk.

Második nap voltak az agility futamok, amiket nekünk Halász Ildikó rakott. Ennyire még nem izgultam soha futam előtt és talán közbe sem. Hibátlant akartam futni (mármint, hogy én ne hibázzak). 2-kor jöttünk mi, de már 8ra ott kellett lenni. 2. nap, már Maszat is fáradt volt, főleg hogy a futamig boxfogság volt. Kivittem gyakorolni a bemelegítő akadályokra, ott nagyon futott így kissé megnyugodva mentem vissza a csarnokba. Remegve álltam a starthoz és elindultunk. Látszott, hogy izgulok, mert sokszor beragadtam, nem húztam annyira. Így egy fokkal lassabb (de futós) és hibátlan futamot futottunk. Rettentően büszke voltam rá. És hatalmas öröm volt, amikor kiderült, hogy 2. helyezést szereztünk agilitybe! Hihetetlen volt, hogy a tordas open midi utolsó után, most a1-ben másodikak lettünk! Lejöttünk a pályáról, megetettem Maszatot, aki olyan fáradt volt, hogy egyből kéredzkedett is vissza a boxába. 

Spint kivittem, gyakoroltunk, játszottunk. És egy kicsit edzettünk is a 3. akadályon. Ügyes, tetszik amit csinál, figyelős.
Egy 3 év körüli kislány jött oda hozzánk az anyukájával, kutyát simogatni. Spin örült neki egy picit, majd lefektettem, nehogy véletlen feldöntse a kislányt, meg amúgyis óriási volt a picilányhoz képest. Óvatosan simogatta, de Spin szerintem nem érzékelte, hogy a kis kétlábú vele foglalkozik, mert épp labdát bűvölt. 

Összetettbe sajnos a megtagadás miatt lecsúsztunk a dobogóról, 4-ek lettünk, ha én nem hibázok, bizony ezüst érmet kaphattunk volna. Másnap reggel Kriszti egy nagyon értékes ajándékkal lepett meg. Nekem ajándékozta a Mayával szerzett első helyezett érmüket!!! Meghatódtam, meglepődtem, és ezúton is nagyon köszönöm, nagyon értékes ajándék a legjobb edzőnéninktől! Nagyon jól esett.

Hazafelé megálltunk Szarvason kutyát úsztatni. Maszat teljesen bepörgött, lelkesen vetette be magát a messzire dobott labdákért is. Amint kiért vele lerakta majd nagy futásokba kezdett vigyorogva. Spin először találkozott ilyen nagy vízzel. Olyan helyre mentünk direkt, ahol pár méterig pancsolós víz volt, és csak utána mélyült hirtelen. Nagy örömmel pancsolt, ugrált, futott a vízben, majd hirtelen kicsúszott a lába alól a talaj. Nem ijedt meg, egyből szépen, szabályosan úszott. Utána már azért óvatosabb volt, csak addig ment, amíg Maszat is és látta hol kezd el úszni. Ha csak őt küldtem be, akkor óvatosan nézegette meddig van talaj. Utolsó dobás, Maszat nem figyelt és nem látta hova dobtam, így nem úszott be. Spin elment a határig, ott az egyik vízben lévő fa törzsére mászott és onnan nézte a labdát. Maszatot bíztattam, hogy menjen, de továbbra sem látta meg. Már búcsút mondtam a teniszlabdának, amikor Spin csobbanva csak kiúszott érte, hősként. Mert a labdát meg kell menteni! A labda nem maradhat ott a víz közepén. Visszaúszott vele a fa törzséhez, majd kihozta. Szerencsére Kriszti pont lekapta a vízből kiemelkedés pillanatát, azt hiszem minden leolvasható az arcáról. 

Utána kivittük a rétre a kutyikat száradni. Spin vitte a labdáját mindenkinek, Maszat pedig óriási boldogságköröket futott. Fotózkodtunk picit, kiélveztük, hogy újra Szarvason vagyunk, a kedvenc rétünkön, majd tovább indultunk. 

Kecskeméten is megálltunk, végig sétáltunk a belvárosban, majd az egyik kiülős bisztrónál megebédeltünk. Hatalmas és finom adagokat kaptunk. Maszat pedig valami fura megfontolásból elkezdett fejre mancsolósan játszani Spinnel, amit sajnos le kellett állítanom, pórázon, asztal mellett nem volt a legideálisabb időzítés. Kora este értünk haza, kimerülten, de elégedetten (a kutyik is a sok program és foglalkozás miatt).

Összességében maximálisan elégedett vagyok mindkét kutyámmal. Teljesen szociálisak, ha kell nyugton vannak boxban, pórázon. Nem zavarta egyiket sem a csarnok, Maszatot a szőnyeg sem. Spin se törődött az ugatással, ha kell aludt, ha kivettem elvolt a lelátón. Emberekkel és kutyákkal barátságos, de nem nyomulós. Ha valamelyik kutya nyitott és játékra hívja, azonnal reagál. Ha valaki nem kedveli, nem nyúzza tovább. Megy ismerkedni, de könnyen elhívható.  A labdázó, frizbiző kutyákra való közömbösségre még gyúrni kell, de az is szépen alakult. Érdekes, ha dolgozok vele, akkor nem érdekli semmi más, olyankor rohanhatnak mellette kutyák, pár méterre csipoghatnak labdával, nem figyel ki. Maszattal nagyon pozitív irányba alakulunk. Pályán egyáltalán nem nézegetett ki, nem sétált, mindenhol figyelt rám. Más nem is kívánhatnék, csak nekem kell megtanulnom normálisan mozogni a pályán.

Március elején ellátogattunk nézőként a Tavaszköszöntő agility kupára Tordasra. Így, hogy Maszattal nem indultam, viszonylag nyugis nap volt, mindenre jutott idő amire szerettem volna. Végre jó idő volt, ezért lehetett nagyokat bandázni a közeli réten és természetesen fotózkodni is.
Végre Shelleyvel is megismerkedett az úrfi, játszottak is, és még Maszatnak is szimpi volt Csecsi. 

Váltottam pár szót Alennel is, nagyon jófej volt, megsimogatta Spint, kérdezett, picit beszélgettünk.

Aztán megint kimentünk labdázni, frizbizni és bandázni. Spinnek bekattant, hogy ő terel. Nem az a körbe körbe gyűjtés, hanem lapulásos valami. Néha átcsapott játékba, vicces volt nézni, de jól nézett ki nagyon, ahogy lapulgatott.
Nagyon sokat bír futni, labdázni, terelni akkor is megy ha amikor megáll összeesik.

Este még felvittem gyakorolni a pályára, mielőtt elpakoltak volna. Egyszer kellett csak összeszedni, hogy ne menjen el senkit terelni, most meló van. Onnantól gyönyörűen dolgozott, max sebességgel és max koncentrációval. Mellettünk 2 kutya gyakorolt, játszottak, sipis labda. Egy pillanatra sem figyelt máshová. Állásban ott hagytam az első akadály előtt, miközben emberek mászkáltak, 2-3 ember elment közöttünk, de Spin meg sem mozdult, nem vesztette el a kontaktot, nem zavarta meg semmi. Szuperül dolgozott, pedig nap vége volt, sok zavaró tényező és fáradt volt már! Nagyon büszke voltam rá.

Másnap Veszprémben edzettünk. Este Maszat az ágyon aludhatott velem, teljes volt a boldogsága.
Nagyon nagyon jókat futottunk, sose voltam még ilyen felszabadult és laza a pályán, és ez meglátszott a munkánkon. Maszat is boldog volt, futott, élvezte és 100%on figyelt! Úgy voltam vele, hogy nem érdekel, hogy mi a pálya, ha nem az jön ki akkor nem úgy futjuk, mint ahogy be van számozva. Az sem volt fontos hogy Maszat akarjon dolgozni, ha nem lett volna kedve vissza raktam volna a boxba és kész. Feladtam, nem akartam semmit, nem vártam el semmit, pörögtem és ezt ő is átvette. Szuper volt!

Múlt hétvégén Pestre mentünk, D-alom talira. Nagyon jó volt ennyi bc-t együtt látni. Rohantak, tereltek. labdáztak. Legjobban Digit tetszett, nagyon jól néz ki! Coney nekem Mav 2 volt.

Másnap még Dórival is sétáltunk egyet, itt nálunk. Levezető séta volt, bár Nia, Málni, Spin és Delta rohantak egy óriásit. Nagyon durva, hogy még az apjánál is világosabb szeme van Spinnek, de mindketten ugyanolyan lököttek ha apportozásról van szó.